Evangélium és más üzenetek

Mielőtt a bejegyzésembe belefognék, fontosnak tartom leírni, hogy mi volt az az alapvető motiváció, mely írásra sarkallt. Az célom nem az, hogy konkrét felekezeteket, vagy személyeket támadjak, és nem is az, hogy bárki ezt az írást önigazolásra használja fel másokkal szemben. Az motivált, hogy rámutassak: milyen fontos az evangélium egyszerűségénél, és tiszta üzeneténél megmaradni, sem el nem véve abból, sem semmit hozzá nem téve. Ne feledjük, mit mondott Pál a Galatáknak:

Galata 1, 6-9 Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.

Tanítások vizsgálata, igeértelmezés

Nagyon fontos meglátni, hogy Isten igéjéhez mind a hozzátevés, mind az elvétel igen veszélyes és tilos. Ugyanez érvényes az evangélium üzenetére is: akármennyire is jól hangozhat egy-egy üzenet, és legyen akár emberi fülnek igen kedves, ha hozzátesz az Evangélium eredeti üzenetéhez, átkot jelent. Van olyan prédikáció, ami más Jézust, más evangéliumot prédikál:

2Korintus 11, 3-4 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.

Az sem jelent semmit, ha igeileg alátámasztottnak tűnik egy-egy új tanítás. Már az apostolok korában megjelentek olyan személyek, akik csűrték-csavarták az igét:

2Péter 3, 15-16 És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.

Sokkal veszélyesebb az, mikor valamilyen ferdeség, ferde tanítás igei ruhába van öltöztetve, mint az, amikor a hamisság nyilvánvaló. Alapvető példa erre Éva esete az Édenkertben, mikor is a Sátán ferdítve idézte Isten parancsát, s ugyanezt tette Jézus megkísértésekor. Szinte bármilyen elferdült tanítás alátámasztható megfelelően kiragadott igékkel. Emiatt nagyon fontos az Ige értelmezésénél a szövegkörnyezetet is figyelembe venni: mi a szövegkörnyezet, mi annak a mondanója, kinek szól az üzenet? Adott tanításnak ugyanis nem egyes kiragadott igékkel, hanem a Biblia mondanivalójával, az evangélium üzenetével is összhangban szükséges lennie.

Az evangélium egyenessége

A rövid kitérő után ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy a célom rámutatni: a hirdetett evangélium, a tanítások Krisztusra kell, hogy mutassanak, vezessenek. Az evangélium egyszerű, egyenes üzenete az, melyet kaptunk: ebben van Isten bölcsessége. A keresztről való beszéd Istennek az ereje nekünk, akik megtartatunk. Nem szabad ezt a tiszta üzenetet más tanításokkal, mesékkel hígítani, mert akkor elveszti az erejét: kis kovász az egész tésztát megkeleszti.

1Timóteus 4, 6-7a Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél; A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd.

Róma 16, 17-18 Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hizelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét.

Céltévesztés és más veszélyek

Ebben az alfejezetben szeretnék néhány olyan jelenséget bemutatni, melyek sajnos terjednek az egyházban. Az egyes esetlegesen említett tanításokról igyekszek kevés szót szólni – ennek az írásnak nem ez a célja –, inkább arra szeretnék rámutatni, hogy milyen veszélyekkel járnak, milyen eredményeket hozott, hozhat az evangélium tiszta üzenetének háttérbe szorulása, ezen tanítások, hozzáállások megerősödése, túlhangsúlyozása.

Én-központú kereszténység

Az egyik jelenség az én-központú kereszténység megjelenése az egyházban. Elhomályosul például Jézus személye, Isten nagysága, és az ÉN jelenik meg a középpontban. Köszönhetően például a bővölködés vagy gyógyulás evangéliumának, annak a hozzáállásnak, hogy jogom van ehhez és ahhoz: ezek a jogok kerülnek előtérbe, és ezeket próbálom meg mindenképpen elérni. A szemeim előtt már nem Jézus kereszten végzett munkája van, hanem az áldás, melyet meg szeretnék szerezni. A kereszténység öncélúvá válik: nem mások vagy Isten szolgálatán lesz a hangsúly, hanem az én áldásaimon, az én magasabb szintű szellemi életemen, az én eredményeimen, az én jókedvemen, és a sor folytatható...

Anyagi javak, bővölködés

Szorosan kapcsolódik az én-központú kereszténységhez az anyagi javak szerepének túlhangsúlyozása, az anyagi áldások keresése, hajszolása. Pedig Jézus tanítása egyszerű és világos erről a kérdésről:

Máté 6, 24-33 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Jakabnak van egy fontos megállapítása levelében. A szegényebb sorsú hívők esetén nem az anyagi gazdagságot, bővölködést emeli ki, hanem:

Jakab 2, 5 Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?

Fontos a helyes értékrend: a szellemi javakban, Istenben való gazdagság értéke felbecsülhetetlen, ellenben az elmúló, földi javakkal, melyekre – ha Isten országát és az Ő igazságát keressük elsősorban – világos ígéretünk van.

Számok, mennyiségek és tömegtermelés

Ez is valamelyest összefügg mind az én-központú kereszténységgel, mind az anyagi javakkal. Sajnos egyre jellemzőbb az anyagi javak, a gyülekezet vagyona, létszáma mint értékmérő. Az Újszövetségben sehol sem találunk arra igei példát, hogy a világ előtt egy gyülekezet létszáma, vagyona, ingatlanai lettek volna bizonyságok Isten mellett. (Ezek véleményem szerint legfeljebb azt mutathatják meg, hogy milyen jó üzlet van a kereszténységben, milyen könnyű a keresztényeken nyerészkedni, őket befolyásolni.) Jézus sehol sem mondja, hogy az ingatlanokról, anyagi áldásunkról ismerik meg közöttünk Istent: dinamikus anyagi fejlődést, hatalmas ingatlanokat tudnak világi cégek is produkálni. Ellenben:

János 13, 34-35 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Az egymás iránti szeretettel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ehhez elengedhetetlen a szorosabb emberi kapcsolatok kialakulása. Nem gondolnám, hogy a szeretet az istentiszteleten való egymás mellett ülést, esetleges köszöntést, felületes társalgást jelenti, hanem mélyebb, tartalmas kapcsolatokat, érzékennyé, figyelmessé téve minket egymás problémáira, nehézségeire, egymás megsegítésére. Nagyon fontos erre törekedni, különben pontosan a keresztények ismertetőjele, a szeretet nem tud kiformálódni bennünk, az emberi kapcsolatainkban. Nem kellenek tömegek ahhoz, hogy Jézus jelen legyen közöttünk:

Máté 18, 20 Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Az igazi értékek

Sokan szeretnének, szeretnénk nagy dolgokat tenni, tanítónak lenni, magas egyházi tisztséget betölteni – ami önmagában nem rossz vágyakozás. Pál is azt mondja, hogy aki püspökséget kíván, az jó dolgot kíván. Ugyanakkor ezek mellett fontos megemlékezni olyan értékes cselekedetekről, és ezeket is hangsúlyozni, melyek első ránézésre talán nem tűnnek olyan hatalmas tettnek, Isten előtt mégis rendkívül kedvesek. Néhány ilyen példa az Igéből:

Máté 10, 42 És aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.

Máté 25, 34-36 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Jakab 1, 27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Tanítások, tanítók, csodák vizsgálata

Csodákra vágyunk, de nem szabadna ennek a várakozásnak arra vezetnie, hogy amint felmerül, hogy valahol csodák történnek, egyből oda rohanjanak a hívők, és akármilyen természetfelettinek tűnik valami, azt kritikátlanul elfogadják.

Lukács 17, 20-23 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok. És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek: Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján

Az Ige felszólít arra, hogy mindent vizsgáljunk, próbáljunk meg. Jézus a Jelenések Könyvében az efézusi gyülekezetnél kiemeli, hogy megpróbálták azokat, akik apostoloknak mondták magukat, és hazugnak találták őket. A béreabeliekről pedig megemlíti Lukács, hogy megvizsgálták az írásokat, egyezik-e velük Pálék tanítása.

Jelenések 2, 2 Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;

ApCsel 17, 11 Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.

Akármilyen kellemesen is hangzik egy-egy tanítás a fülnek, rendkívül fontos megvizsgálni az igei alapjait, ahogyan azt a bevezetésben is említettem: egyezik-e Jézus tanításával, az evangélium egyenességével, üzenetével, vagy netán meséről, kitalációról, költött meséről, igazolhatatlan hozzáfűzésről, belemagyarázásról van-e szó.

Fontosnak tartom az ilyen emberek, szolgálók személyesebb életének megvizsgálását: az egyén életének, családjának jó kormányzása, Isten Szellemének gyümölcsei teszik hitelessé azt, amit mond. Ezek vizsgálata azonban valamilyen szintű személyes ismeretség nélkül csaknem lehetetlen. Könnyű egy elérhetetlen vezetőről a bölcs vezér képét festeni, akit a tömegek örömmel követnek. Ellenben: Jézus megmutatta, hol lakik. Páléknak gondjuk volt a tisztességre mindenki előtt. A püspököktől elvárás volt, hogy családjukat jól igazgassák. A pásztor példányképe a nyájnak. A hallgatóiknak tehát lehetőségük van betekinteni az életükbe. (Személyes életemben igen örömteli tapasztalat volt, mikor egy pásztorral a mindennapjai között is volt lehetőségem megismerkedni, látni a családját, az életvitelét, s ilyen módon tanulni tőle. Az élete hitelessé tette számomra ezt a pásztort.)

A csodák vizsgálatára szintén nagy hangsúlyt kell fektetni. Jézus csodái egyértelműek, nyilvánvalóak voltak, és ami szintén nagyon fontos: Istent hivatottak dicsőíteni – nem embert, vagy felekezetet –, arra motiválták az embereket, hogy Őrá tekintsenek.

Múltbéli példák is tökéletesen illusztrálják, hogy milyen következményekkel jár a vizsgálat elhanyagolása, elhagyása, a látványra való tekintés. Igei vizsgálat esetén például a Peter Popoff-féle embereket régen le kellett volna leplezni. Csaknem szégyen, hogy az egyház helyett egy szkeptikus tette ezt meg. Szintén jó példa Marjoe Gortner esete. A közelmúltban Todd Bentley lakeland-i tevékenysége kavart nagy port. Számtalan csodát jelentettek be, melyek az ő alkalmain történtek, mire jóindulatú emberek kérték, hogy mutassanak be néhányat: egyet sem tudtak igazolni...

Összefoglalás

Célom ezzel az írással az volt, hogy rámutassak: milyen fontos az eredeti, egyenes evangéliumnál megmaradni, az igazi, szellemi értékeket szem előtt tartani, mindent megvizsgálni, és a jót megtartani. Jézus Krisztus keresztáldozata egyszeri tökéletes áldozat. Amennyiben Benne hiszünk, Őt követjük, nincs szükségünk semmi másra: Isten benne mindent nekünk adott! Olyan fantasztikus üzenet az evangélium: ne hagyjuk, hogy eltérítsenek, elértéktelenítsék, elvonják a figyelmünket ettől!