Nézz fel!

Mielőtt részletesen belefognék a témám tárgyalásába, egy egyszerű mozdulatsor elpróbálására szeretném megkérni az olvasót. Tekintsünk a földre, vegyük alaposan szemügyre. Majd emeljük fel a fejünket, keressünk egy magasabban fekvő pontot a szobában – a sarok például tökéletes ilyen célra –, és tekintsünk erre. Néhányszor érdemes ezt elismételni, mivel a keresztény életben is fontos, alapvető mozdulat a feltekintés.

János 3, 14-17 És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

Jézus itt az alábbi történetben szereplő érckígyóra hivatkozik:

4Móz 21, 4-9 És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

Izrael népére Isten tüzes kígyókat bocsátott, melyek mardosták az embereket, és sokan meghaltak emiatt. A nép Mózest kérte arra, hogy imádkozzon az Istenhez, hogy vigye el tőlük a kígyókat. Isten válaszul nem a kígyókat vitte el, hanem egy érckígyó póznára tűzését rendelte el: aki erre tekintett, az életben maradt, nem ártott neki a kígyómarás. Jézus ezzel veti össze az Ő eljövetelének célját. Az emberiséget folyamatosan mardossák a kígyók, bűneik terhelik őket, a halál mindenki számára kikerülhetetlen. Istennel járó keresztényként is előfordul a támadások elszenvedése, a lázadás, a bűnökben való elesés. Fantasztikus az, hogy Isten megoldást adott erre a kilátástalan helyzetre: a Názáreti Jézus keresztáldozatát!

Izrael népéből akárkit megmart a kígyó, kettő választási lehetősége volt: a szenvedésére figyel, elfogadja a halált, vagy feltekint az érckígyóra, és életben marad. Egyetlen mozdulat a különbség: a feltekintés. Aki feltekintett az Isten által rendelt megoldásra, kivétel nélkül életben maradt! Isten szeretetének megnyilvánulása, hogy a saját egyszülöttjét adta áldozatul azért, hogy aki feltekint rá, az életben maradjon, sőt, örök életet nyerjen Isten kegyelméből. Nem szükséges hozzá semmi különleges, vagy hatalmas emberi teljesítmény. Egy dolgot kell mindössze megtenni: feltekinteni a Názáreti Jézus keresztáldozatára, akármilyen nehézségek, körülmények között is vagyunk.

János 6, 29 Istennek munkája az, felelte nekik Jézus, hogy higgyetek abban, akit Ő elküldött. (Csia fordítás)

Itt is kiválóan látható, hogy Isten munkája egyetlen dolgon alapszik: a Jézus Krisztusba vetett hiten. Ehhez szorosan kapcsolódik Krisztus keresztáldozata. Pál apostol Korintusban prédikálva is ezt hirdette:

1Kor 2, 1-2 Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.

1Kor 1, 18.23-24 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. [...] Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét.

Jézus minden bűnünket, átkunkat felvitte a keresztre, eltörölve azokat. Keresztáldozata egyszeri és tökéletes: ugyanolyan érvényes ma is, mint 2000 éve volt. Üzenete éppoly aktuális ma, mint régen. A Krisztus keresztjére való feltekintés ma is megszabadít a haláltól, a bűnöktől, az átkoktól és gyógyulást ad.

1Pét 2, 24 Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.

A mindennapok során hibázunk, megsérülünk, vétkezünk. De soha ne süllyedjünk bele a gondokba, az önmarcangolásba, a szégyenbe: válasszuk a keresztre való tekintést! Ez azonnal meggyógyít, szabaddá tesz és életet ad. Néha egy-egy pillanatig érdemes elképzelni, hogy 2000 évvel ezelőtt ott állunk a Golgotánál, és előttünk a kereszt. Ott van rajta minden bűnünk, problémánk, vétkünk. Egyetlen mozdulat és szabadokká válunk: tekintsünk fel rá, és higgyünk a Názáreti Jézus által elvégzett tökéletes munkában!