Én megcselekszem azt

Az Ige, amiről néhány gondolatot írni szeretnék, az alábbi:

János 14, 13-14 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőít-tessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

Ezt hosszú ideig párhuzamba állítottam az alábbi verssel:

János 15, 16b [...] Hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

Természetesen azonnal arra gondoltam, hogy ha imában kérek bármit – például a magam részére –, akkor az teljesülni fog, hiszen itt szerepel rá az ígéret. Aztán egy hosszabb időszak elteltével kezdtem ráeszmélni, hogy a tévtanítások/téves látások egyik melegágya bizony a szövegkörnyezetükből kiragadott, önkényesen értelmezett igék. Ezek célja általában sokkal inkább valaki mondandójának alátámasztása, semmint Isten akaratának a valóságos megértése. Vizsgáljuk meg tehát az első verset a szövegkörnyezetében:

Ján 14, 11-14 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

Jézus először a Földön végzett cselekedeteire utal, melyek egyértelműen bizonyságott tettek arról, hogy Ő Isten Fia, s Istennek szereztek dicsőséget:

Ján 17, 4 Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt.

Ezután mondja, hogy aki benne hisz, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, melyeket Ő, sőt, még nagyobbakat is azoknál. S hogy miért lehetséges ez? Egyrészt mivel Jézus az Atyához megy, másrészt pedig:

Ján 14, 13-14 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

Ha kérjük valamire, Jézus maga cselekszi meg: nem a mi erőnk, nem a szentségünk, nem a mély teológiai tudásunk, nem a kiválóságunk miatt történik meg a csoda, hanem mert maga Jézus fog cselekedni! Van egy másik nagyon fontos momentum a fenti gondolathoz, vizsgáljuk meg az Igét még egyszer, ezúttal más kiemeléssel:

Ján 14, 13-14 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

Ahogyan már említettem, Jézus célja a Földön az volt, hogy az Atyának dicsőséget szerezzen, s ezért az Atya Őt is megdicsőítette. Jézus tehát az Atya jobbján van: ebben az időszakban a benne hívők feladata az, hogy dicsőséget szerezzenek az Atyának, sok gyümölcsöt teremjenek – lásd a János Evangélium 15. fejezetét. Emiatt cselekszi meg Jézus azt a csodát, amire kérjük: azért, hogy megdicsőítessen az Atya a Fiúban.

Fontos tehát megjegyezni, hogy nem ember, nem adott felekezet megdicsőülése a cél, nem annak bizonygatása, hogy a mi felekezetünkben micsoda erő van, hiszen itt milyen hatalmas csoda történt! Nem a szentségünk, jámborságunk az, amely miatt a csoda megfog történni! Hanem az, hogy tiszta szívből segítségül hívjuk Jézus nevét, hogy cselekedjen csodát, s így az Atya megdicsőüljön a Fiúban: folytatódjon a fantasztikus munka, melyet Jézus elkezdett, s az emberek Istennek adjanak dicsőséget!

Zárásul szerepeljen itt az Apostolok Cselekedeteiben jegyzett első csoda: érdemes összevetni a fent írtakkal, s elmélkedni Jézus ígéretén.

ApCsel 3, 1-13 Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent. És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent: És megismerék őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt vala ő vele. Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornácba, mely Salamonénak neveztetik. Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon? Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.