Isten egysége

Jelen írásomban Isten egységéről, az egy Istenről szeretnék írni. Egy egyszerű illusztrációt használok majd, amely valószínűleg nem tökéletes minden tekintetben, de a mondanivalómhoz mégis irányt mutat, és hasznára szolgálhat az olvasónak.

Az ember egyik alapvető célja és feladata az élete során, hogy megismerje teremtőjét. Isten közvetlen megismerése, ez az alapvető, édeni állapot [1Móz 3,8-10] semmisült meg a bűnbeeséssel, s Jézus ennek a lehetőségét állította helyre, mikor halálakor a Szentek Szentjét elválasztó kárpit kettéhasadt [Márk 15,38], megnyitva az utat Isten közvetlen jelenlétébe. Hasonló a gondolat jelenik meg a [Jer 24,7]-ben található próféciában is.

Jézus azért jött, hogy örök életet adjon azoknak, akiket az Atya neki adott. A főpapi imájában elmondottak szerint:

Jn 17,3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.

Isten valódi megismerése tehát kulcs-, sőt, létfontosságú. Ez azonban korántsem ugyanaz, mintha ismeretünk van Istenről:

Luk 13,23-27 Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő így felelt nekik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál. Ő pedig ezt mondja nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! 

Az ebben a példabeszédben található emberek is úgy vélték, ismerik Istent, ám kiderült, hogy ez bizony nem igaz, különben beengedték volna őket.

Ami különösen érdekes és elgondolkodtató, hogy a Szentírásban mindvégig fellelhető az Ige, Isten szava. A teremés Isten szavával kezdődik: Legyen világosság. A próféták Isten szavát közvetítették Izrael felé. Jézus megjegyzései szerint: Akinek van füle hallásra, hallja. Az is meg van írva: A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. [Róma 10,17]

Az öt érzékszerv közül – látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás – tehát a hallás van kiemelve. Hogyan lehet Istent megismerni? A szaglás és ízlelés nevetséges felvetés, hacsak nem valakinek az ő hasa az istene... :) A tapintás nem vezetett eredményre [ApCsel 17,27], Istent pedig senki nem látta [Ján 1,18]. Marad tehát a hallás.

Alaposan átgondolva egy személy megismerése valóban a hangja, beszéde alapján lehetséges leginkább. A látvány és a többi érzékszerv által megragadható tulajdonság igencsak csalóka: milyen megdöbbenés lenne például egy leányzónak, mikor a daliás, szőke herceg alpári módon nyilvánul meg minden egyes szavával. Azonban tudjuk, hogy a szív bőségéből/túlcsordulásából szól a száj [Luk 6,45], a beszéd tehát a személyiség lényegét, középpontját osztja meg a hallgatóval. A többi tulajdonság is bírhat ugyan némi tartalommal, de az javarészt csupán illúzió és elmúló tünemény.

Ez alapján már érthető, hogy miért olyan jelentős Isten szava és miért épül minden az Igére [Ján 1,1-4]:

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.

Vizsgáljuk meg most azt, mi szükséges egyáltalán a hanghoz. A hangnak három alapvető összetevője, tartalma van:

• a személy, aki a hangot képzi,
• maga a mondanivaló,
• a vivőközeg, amely segítségével a hang eljut a hallgatóhoz.

Ez a három összetevő elválaszthatatlan egymástól: bármelyik szűnik meg, vagy nem áll rendelkezésre, a hang elveszti az eredeti mélységét, lényegét, tartalmát.

A hangot képző személy elengedhetetlen: nélküle egyszerűen nincs hang, nincs mondanivaló. A vívőközeg megléte sem ér semmit önmagában, ha nincs, aki mozgásba hozza. S bár mind a három összetevő szükséges a hanghoz, a hangot adó személy a legfontosabb. Mondanivaló és vivőközeg nélkül is létezik, csak éppen nem megismerhető.

A mondanivaló a hangot adó személy lényegét, esszenciáját fejezi ki, és lehetővé teszi a megismerést. Nem hiába van az megírva Jézusról, hogy ő a testté lett Ige [Jn 1,14]. Minden, amit Istenről tudunk, őbenne lett kijelentve, amikor a Földön járt, maximálisan Isten akaratát cselekedte. Mivel a hang gyakorlatilag magának a személynek a lényegét tartalmazza, Jézus Isten akaratának, kijelentéseinek tökéletes megtestesülése. Így magát Istent láthatták cselekedni, akik Jézus cselekedeteit szemlélték, és magát Istent hallották, akik Jézust hallgatták.

Ugyanúgy elengedhetetlen a vívőközeg a hang megértéséhez. A hang írott formája ugyanis önmagában nem elég. Ha elég lenne, a farizeusok, akik nagy igeismerők voltak, egy emberként ismerték volna fel a Messiást Jézusban. Valójában azonban tanulmányozták az írásokat, de ebből nem ismerték meg Istent, és nem jöttek Jézushoz. [Jn 5,39] A hang lényeges eleme ugyanis a hangsúly, hanglejtés, melyekhez elengedhetetlen a vívőközeg, melyeket az írott forma képtelen hordozni. Emiatt van gyakran annyi félreértés, félremagyarázás az írott üzenetekben: egy leírt mondat gyakran többféleképpen is értelmezhető. Emiatt lehetséges annyi különböző tanítás is ugyanabból az igeszakaszból, mivel leginkább emberi elme szüleményei, és nem valóságos halláséi, amelyet egyedül Isten Szelleme ad és biztosít.

A Személy nélkül (Atya) tehát modanivaló nincs és a vívőközeg céltalan. Mondanivaló, önmaga megosztása (Jézus) nélkül a személy szintén nem ismerhető meg. Vívőközeg (Szent Szellem) nélkül pedig bár felfogható a hang írott formája – a Biblia –, de a személy mégsem megismerhető igazán meg. E három komponens egymástól elválaszthatatlan, tökéletes egységet alkot, és teszi megismerhetővé a hang forrását.