„Nálunk nem kötelező a tized fizetése!” – szólt a prédikátor, majd körülnézett a kedélyesen mosolygó hallgatóságon – „De lássuk, mit mond Isten Igéje...”

3Móz 27,30 A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak.

„Ámen! Ámen! És most lapozzunk Malakiás könyvéhez, lássuk Malakiás 3,8-tól.” – ismét körülhordozza tekintetét, s hangja dörgedelmesebbre vált.

Mal 3,8-12 Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.

„Ámen! Ámen! Adakozzunk, hittel, örömmel!”

A fenti történet motivált arra, hogy leírjam véleményemet, álláspontomat a tized kérdésköréről. Vajon szükséges feltétele-e a hívő anyagi jólétének, az átok elkerülésének a tized rendszeres fizetése? Érvényes-e a tized az Újszövetségben, megállja-e a helyét a fenti igehelyekre való hivatkozás? Írásommal leginkább elgondolkoztatni szeretnék, semmint tanítói hivatalba helyezni magam. A leírtak hosszabb időszak alatt, mások véleményét is tanulmányozva alakultak ki, s személyes tapasztalataimon is alapulnak.

Az ószövetségi tized

Ez egy hosszabb áttekintés, sok tizedre vonatkozó Igével, de érdemes őket sorra venni – sőt, az eredeti környezetükben elolvasni – hogy az ószövetségi tizedről nyert kép tiszta legyen. A törvény korszaka előttről két eset szerepel témánk kapcsán: Ábrahámé és Jákóbé. Az ószövetségi előfordulás az alábbi:

1Móz 14,18-20 Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.

A tizedtanítók előszeretettel hivatkoznak Ábrahámra – nem is teljesen alaptalanul, a következő részben erről még fogok írni. A fenti igeversek alapján azt állítják, hogy Ábrahám mindenből tizedet adott rendszeresen, egész élete során: noha a Biblia ezt nem részletezi, de az első előfordulás alapján szerintük erre következtethetünk. Nézzük meg, Pál apostol hogyan ír ugyanerről az esetről a Zsidó Levélben:

Zsid 7,1-2.4 Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta, a kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya. [...] Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka.

Ábrahám egy sikeres ütközet után, a zsákmányból fizetett tizedet önkéntesen, az Ige egyszeri tizedfizetéséről számol be: Pál pontosítja a minden kifejezést a szerzett zsákmányra. Leírásában a sikeres csata utáni tizedfizetést emeli ki, szó sem esik annak rendszerességéről. Azt biztosan állíthatjuk, hogy Ábrahám ez esetben tizedet adott a zsákmányból. De azt állítani, hogy rendszeresen tizedet fizetett volna, semmivel sem rendelkezik több igei alappal, mint azt, hogy tizedfizetése egyszeri volt.

Jákób arra az időre fogadta a tized fizetését, ha az Úr megáldja, tehát amikor már minden területen el lesz látva:

1Móz 28,20-22 És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; és békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; és ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

A rendszeres tized adása/beszolgáltatása a törvényben került meghatározásra:

3Móz 27,30-32 A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak. És ha valaki meg akar valamit váltani az ő tizedéből: adja hozzá annak ötödrészét. És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, ami a vessző alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve.

A tizednek Isten által jól meghatározott célja és meghatározott oka volt. Lévi törzse, leszármazottai örökölték, őket tartották el belőle, mivel a léviták a szolgálatokkal voltak elfoglalva, és nem volt a földből örökségük.

4Móz 18,2.20-21.24.26 A te atyádfiait, Lévinek törzsét, a te atyádnak nemzetségét is vedd magad mellé, melletted legyenek, és néked szolgáljanak; te pedig és a te fiaid veled, szolgáljatok a bizonyság sátora előtt. [...] Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjökből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között. De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez amelylyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát. [...] Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, amit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget. [...] A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet.

Ezen felül két másik típusú tizedről is tájékoztat az Ige. Az egyik arra szolgált, hogy a nép örvendezzen az Úr előtt, és élvezze Isten áldásait, a másikat pedig az árvákkal, özvegyekkel és a lévitákkal kellett megosztani.

5Móz 12,10-12.17-18 Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, amelyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, akik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni: Akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, amit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, amelyeket fogadtok az Úrnak. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek. [...] Nem eheted meg a te kapuidon belől sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak első fajzását; sem semmi fogadási áldozatodat, amelyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát; Hanem az Úrnak a te Istenednek színe előtt egyed azokat azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, aki a te kapuidon belől van; és örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt mindenben, amire kezedet veted.

5Móz 26,12-13 Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, amelyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!

S álljon itt még egyszer a tizedtanítók által igen kedvelt igeszakasz Malakiás könyvéből:

Mal 3,8-12 Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.

Ami leginkább elgondolkodtat az ezen igehelyre való hivatkozásban,– akárhogy hangoztatják mellette, hogy nem kötelező a tized –, az, hogy erőteljesen azt a benyomást kelti, mintha a tizedet nem fizető hívő meglopná Istent, sőt, átok alatt lenne az élete, vagy legalábbis ez a veszély fenyegeti. Ez a hivatkozás azonban teljesen alaptalan! Nézzük meg az alábbi Igét, melyre Pál apostol is hivatkozik az Galata 3,10-ben:

5Móz 27,26 Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!

A fenti verset követő 28-ik fejezetben szerepel áldás és átok ígérete Izrael számára. Tekintsük most az átkokat:

5Móz 28,15 Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad.

Az ezt követő felsorolásban szerepelnek részletesebben az alábbi átkok:

5Móz 28,23.38-39.42 Eged, amely fejed felett van, rézzé, a föld pedig, amely lábad alatt van, vassá válik. [...] Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarsz be, mert felemészti azt a sáska. Szőlőket ültetsz és míveled azokat, de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azokat a féreg. [...] Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska.

Ezen átkok ellentettjei, a nekik megfelelő áldások megtalálhatóak a korábbi versekben. A Malakiás 3,10 pontosan azt mutatja be, hogy az Istentől elfordult népen azok az átkok teljesednek be, melyet a törvény előírásainak be nem tartása okoz – lásd az előbb tárgyalt 5Móz 27,26-ot. Érdekes megjegyezni, hogy az anyagi területen való engedetlenség az anyagi területen okozott hatlamas károkat. Izraelnek a törvény által előírt kötelessége volt a tized beszolgáltatása, ám ők ennek ellenszegültek, nem engedelmeskedtek a törvénynek, így átok alá kerülve. A fenti ige valóban a tized be nem adásának következményeit mutatja be, ám törvény alatt lévő emberekre vonatkoztatva, akik kötelességüket nem teljesítették.

A Krisztus által megváltottak azonban mentesek a törvény alól, Pál apostol megfogalmazásával:

Gal 3,13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.

Tized az Újszövetségben

A tizedtanítók kedvelt érvei – Ábrahám és Jákób példája mellett –, a Lukács 11,42 és a Zsidó levél hetedik fejezete: ezek az egyedüli hivatkozások az Újszövetségben a tizedre.

Luk 11,42 De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Fontos megjegyezni, hogy Jézus itt törvény alatt lévő farizeusokhoz szól – akiknek kifejezett célja volt a törvény részletekbe menő pontos betartása –, nem pedig pogányokból lett keresztényekhez. A Zsidó levél tizedre vonatkozó utalásai pedig sokkal inkább a Meskisédek rendje szerinti papság magasabb rangját hivatottak alátámasztani, semmint a tized rendszeres adására bíztatnának.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvasottak szerint a pogányok megtérése miatt felmerülő kérdések tanácskozásra késztették a jeruzsálemi gyülekezetet, s az apostolok végül az alábbi határozatot hozták:

ApCsel 15,28-29 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!

A tized nem szerepel a listán. Szó nincs arról sem, hogy kötelező lenne tizedet beszolgáltatni, mert csak akkor kerülhet anyagi áldás alá valaki élete. Most vizsgáljunk meg néhány szakaszt Pál apostoltól, mellyel még alá lehetne támasztani a tized fizetését:

Gal 6,6 Aki pedig az ígére taníttatik, közölje minden javát tanítójával.

Ez igen helyénvaló cselekedetre buzdítás Páltól – a későbbiekben még ki is térek rá részletesebben. Ugyanakkor ezt a verset az Ószövetségben szereplő tizedre nem lehet alkalmazni. Az Újszövetségben ugyanis nincs külön olyan (papi) réteg, melyet megilletne:

1Pét 2,9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

Szolgálók, pásztorok, tanítók vannak, de az egyházban olyan papi réteg, akinek tizedet kellene fizetni, nincs, hiszen minden újjászületett hívő a királyi papság tagja. Másik kedvelt hivatkozás a tized igazolására alábbi:

1Kor 9,11-14 Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltûrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé. Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helybõl élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek.

Akik a tizedről tanítanak a „De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltûrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé.” mondatot már nem szokták annyira hangsúlyozni. Pál apostolék inkább vállalták az alacsonyabb életszínvonalat, a nehézségeket, semmint hogy valami botránkozásra való okot találjanak bennük az anyagi dolgok miatt, és ez lehessen akadály az evangélium terjedése számára. A 9. fejezet elején Pál felsorol néhány jogot, amelyek az apostolsággal járnak együtt:

1Kor 9,4-6 Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk? Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás? Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk?

Pál itt sem, és a fejezet további verseiben sem említi a tizedet. Testi javakból való részesedést igen, de tizedet, és az ahhoz való jogot sehol. Más leveleiben két igében is ugyanazon képet használja Pál a szolgálók javadalmazására vonatkozóan:

1Tim 5,18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.

1Kor 9,9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja?

Mindkét esetben a törvényre történik hivatkozás. Pál apostol az érveléseiben rendszerint idéz az Ószövetségből, az adott témához legjobban illő igék közül választva. A bennem felmerült kérdés a következő: ha az újszövetségi szolgálóknak az Úr a tizedet rendelte volna, miért a nyomtató ökörre hivatkozik Pál, és miért nem a tizedre vonatkozó igehelyeket említi? Sokkal egyszerűbb lett volna ezzel egy csapásra eldönteni a vitás kérdést, és nem a nyomtató ökör példájára hivatkozni.

Hogy is van tehát?

Hogyan lehet az, hogy a tizedtanítók hangsúlyozásával ellentétben az Újszövetség nem említi a tizedet, és nem kezeli kiemelt kérdésként? Hogyan lehet az, hogy a hívőket egyszer sem figyelmeztetik az apostolok arra, hogyha nem adnak tizedet, meglopják Istent, átok alá kerül az életük, és nem részesülhetnek Isten áldásaiból? Vajon többet tudunk-e az apostoloknál?

Az előző gondolatmenetekkel célom az volt, hogy megmutassam: az egyházban nincs olyan réteg, amely igényt tarthatna a tizedre. A hívőkre sincs kötelező érvényű előírás a tized adására, annak elmaradása nem von maga után sem átkot, sem büntetést. Összességében az ószövetségi, törvényben előírt tizedet az újszövetségi egyházba belevinni, különösen pedig az átok alá kerülés lehetőségét meglebegtetni a tized kapcsán véleményem szerint igeietlen és káros.

Természetesen nem azt akarom sugallni, hogy a szolgálóknak ne járna semmilyen juttatás, vagy anyagi megbecsülés, és azt sem, hogy a hívő ne tartozna felelőséggel Isten előtt az anyagi javai felhasználásával kapcsolatban, hiszen maga a tized is erre tanít. Ezt a két kérdést is megvizsgálom hamarosan.

(Folytatása következik...)